plitvice

Plitvicei tavak

praga

Prága

Bosznia-Hercegovina

Bosznia-Hercegovina


Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina - általános bemutatás - 2005


Korábbi gyors átutazások után 2004. októberében egy turisztikai újságírókból álló csoport tagjaként Bosznia-Hercegovinában jártam. Vendéglátóink szinte mindent meg akartak mutatni a tíz napos kirándulás során. Persze ez nem sikerülhetett, így biztosan hamarosan újra megyek.
A látottak alapján Bosznia-Hercegovinát azoknak ajánlom úticélként, akik valami különlegessel akarnak találkozni, de ezért nem akarnak messze utazni. Ez a különlegesség, másság elsősorban annak köszönhető, hogy az ország több mint ötszáz éve közös hazája szlávok különböző vallású, kultúrájú csoportjainak. A muszlimoknak, az ortodox pravoszlávoknak és a katolikusok rövid szakaszok kivételével békésen, egymást, a közös kultúrát gazdagítva éltek együtt.
Különlegessé teszi az országot földrajzi helyzete, geológiai megjelenése is. A nekünk szokatlanul magas hegyek, az egyes időszakokban bővizűfolyók, az északon hegyvidéki, a déli részen mediterránra váltó éghajlat mind-mind olyan dolog, ami újat jelenthet a Kárpát-medence közepéről indulóknak.

Néhány fontosabb adat
Bosznia-Hercegovina a Balkán-félsziget északnyugati részén található. Hazánktól Horvátország alig 70 kilométer széles sávja választja el. Északról, nyugatról és dél-nyugatról Horvát Köztársasággal határos, keletről és délről Szerbia-Montenegróval. Tengerpartja Neumnál kb. 21 km hosszú.
Területe 51 129 km2, lakóinak száma mintegy négy és fél millió.
Az ország nagy részét a Dinári-hegység vonulatai foglalják el, ez alól csak az északi határfolyó, a Száva völgye és az Adria partján a Neretva torkolatvidéke kivétel. Az ország legmagasabb pontja a Maglic (2386 m).
Az országot behálózó illetve határoló nagy folyók, a Drina, az Una, a Vrbas és a Bosna a Száva közvetítésével Dunába ömlenek. Kivétel a Neretva, amely a Dinári-hegységet áttörve az Adriai-tengerbe folyik.
Az ország területének nagy részét erdők borítják. Az alacsonyabb hegyvidékeken uralkodó a tölgy, magasabban (1200 m felett) a fenyőerdők a jellemzőek. Sok helyen a túlzott fakitermelés és az intenzív legeltetés miatt az erdők helyén ma már cserjéseket, kopár sziklás területeket találunk. Nagyon kevés a művelhető mezőgazdasági terület.

Földrajzi szempontból az ország három nagy egységre osztható.
A 12 920 négyzetkilométer területű és 1.249.000 lakosú Közép Bosznia, a közép-boszniai hegységeket foglalja magában. Ez az ország legfejlettebb része, amelyen a legkorábbi időktől kezdve találkoztak és kereszteződtek különböző szomszédos (pannóniai és mediterrán) érdekeltségek és befolyások.
Az 11842 négyzetkilométer területű és 325000 lakosú Bosznia-hercegovinai magas karszt Bosznia-Hercegovina nyugati részén található. Ez az ország legszegényebb része, mivel a területnek csupán 9 százaléka alkalmas a földművelésre. Itt a lakosság kevesebb mint 30%-a él városokban.
A délen elhelyezkedő mediterrán régió, az ún. Alacsony Hercegovina az ország legkisebb fölrajzi egysége. Ennek területe 5399 négyzetkilométer és 296 000 lakosa van.

Klíma
A déli területek éghajlata mediterrán, máshol a magasságtól függően hol hegyvidéki, hol a miénkhez hasonló kontinentális. A két ország éghajlatát összehasonlítva elmondható, hogy az átlag hőmérséklet az ország jelentős részén 1-2 fokkal alacsonyabb mint nálunk. Ez alól persze kivételt képeznek a tengerhez közel eső déli területek.
A különböző klímájú területek között élesek a határok. Például a fővárostól, Szarajevótól a tenger felé indulva az Igman, az Ormanj, a Bjelasnica 1200-2000 méteres csúcsai alatt haladunk, az időjárás is ennek megfelelően a hűvös. Aztán szinte varázsütésre megváltozik minden, amikor átérünk az Ivan sedlo hegynyereg egy kilométeres alagútján. Sokkal barátságosabbá válik a környék, a borongós ősz helyett szinte tavasziassá válik az idő. Itt kezdődik Hercegovina.
Az igazi mediterrán térség és a kontinens belső részei közötti választóvonal, a "mediterrán kapu" Pociteljnél van. Egykor a Dubrovnik köztársaságból érkező karavánok itt haladtak át északra menet, s itt ágazott el az útjuk Velence felé is, ha nem a tengert választották. A hegyen magasodó várban Mátyás király is többször megszállt.

Rövid történelem
Az itt élő népek története a leletek, források szerint több mint háromezer évre nyúlik vissza. Bosznia lakói a legutóbbi ezer évben hol szoros, hol lazább kapcsolatban álltak hazánkkal is. Olykor-olykor a magyar állam próbálta kiterjeszteni hatalmát Bosznia egy részére. De a muzulmán hitre áttért bosnyákok is szép számmal ott voltak a törökök oldalán például a mohácsi csatában, vagy Buda elfoglalásánál.

A második évezred első századaira nagy hatással volt a bogumilizmus boszniai elterjedése. A bogumilok egy eretnek keresztény szekta tagjai a Balkánon használatos elnevezés szerint. Az alapok a görög khataroknál (tiszták) kereshetők, amely eszmekör a 10. század környékén alakult ki Kis-Ázsiában. A XI. századtól elterjedt Itáliában, Dél-Németországban, Dél-Franciaországban (itt a központjukról albigenseknek hívták őket.) Dualista felfogásuk szerint a világot a rossz és a jó harca irányítja (Isten két fia, a Sátán és a Logos - tudás).
A mozgalom balkáni központja a 13. században Bosznia lett. A magyar királyok kapták fő feladatként a pápától a tévelygő hívek visszatérítését. Imre, II. András, fia Kálmán, Zsigmond, Hunyadi János és Mátyás is többször megütközött velük. Nem sok eredménnyel. A bogumilok elleni harc fő eszközeként alapították Bosznia területén a máig működő ferences kolostorokat is. Később csökkent a bogumilizmus jelentősége. Az igazi változást a török terjeszkedés, a muzulmán hit felvétele hozta.
A bogumilok nyomait ma is őrzik a különleges temetkezési helyek, a nekropolák. Radimljánál "eredetiben is" láttunk egyet. Több ilyen található az ország más részein. Hatalmas, ember nagyságú kövek nagyon változatos díszítéssel. Van amelyiken csak valamilyen ornamentikus rajzolat van, másokon egy-egy emberi alak, amely sokszor integet. De vannak olyanok is, amelyek afféle képregényként történeteket mesélnek el. Ezek közül több érdekeset kiállítottak a szarajevói nemzeti Múzeum kertjében. Félő, hogy a végén a többség be kerül a múzeumba. A radimljai nekropola fennmaradását például egy bevásárlóközpont tervezett építése veszélyezteti.

Az ország mai képét leginkább meghatározó történelmi szakasz 1463-ban kezdődött, amikor a törökök elfoglalták az országot. Először a gazdagabbak, majd később a szegényebb sorsúak többsége is áttért a muzulmán hitre. De továbbra is ott éltek a katolikusok a ferencesek kolostorai körül, és sokan megtartották ortodox pravoszláv vallásukat.

A következő jelentősebb korszakváltásra 1878-ban került sor, amikor a berlini kongresszus felhatalmazásával megszállóként megérkeztek az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai az országba. Ahogy ők mondják, az okkupáció nem egy huszárcsapat fúvószenekaros díszszemléje volt, hanem sok ezer katona három hónapon át tartó kemény háborúja. A négy évszázados oszmán uralom után jött egy negyedszázados osztrák-magyar uralom, fogalmaznak. Igaz, nem tagadják, hogy ez a negyedszázad hatalmas gazdasági és kulturális fejlődést hozott. Bosznia-Hercegovina ekkor indult el Európa felé. A pozitív változásokban jelentős szerepe volt a monarchia közös pénzügyminiszterének, Bosznia-Hercegovina kormányzójának, Kállay Béninek. Nevét ma is olvashatjuk például a szarajevói Nemzeti Múzeum emléktábláján.
Európa "nyugatabbi" részén élők számára Bosznia legjobban azzal a merénylettel írta be magát a történelembe, amely 1914. június 28-án Szarajevóban, a Zelenih Beretki utca és a várost átszelő Miljacka-folyó rakpartjának találkozásánál történt. Ahogy az épület falán lévő tábla rögzíti: Ezen a helyen Gavrilo Princip orvul meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, Szófiát. Mint tudjuk, ez a merénylet szolgált ürügyként az I. világháború megindításához.

Az ország az első világháború után különböző délszláv államalakulatok része volt. A második világháború idején Tito partizánjai kemény harcokat folytattak a boszniai hegyek között. A háború után egyesek fel akarták osztani a Bosznia-Hercegovinát a nagyobb délszláv államok között, de végül egyik önálló tagköztársasága lett Jugoszláviának - Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Montenegró és Macedónia mellett. (A szarajevói bazárban most is lehet kapni pólót egy erről szóló idézettel. Tito egyik bizalmasa állítólag egy mostari gyűlésen úgy fogalmazott, hogy Jugoszlávia elizélt dolog lenne Bosznia nélkül. Ő természetesen az eredeti szót használta, de itt inkább óvakodnék ettől, nehogy más is kövessen.)
A Tito halála után felállított kollektív elnökség - rotációs elven választott vezetővel - átmeneti megoldásnak bizonyult. Lényegében azonnal megindult Jugoszlávia felbomlása. 1992. márciusában Bosznia vezetői hivatalosan úgy döntöttek, hogy Szlovénia, Horvátország és Macedónia után ők is sorsára hagyják a maradék Jugoszláviát. A lépéssel sokan egyet értettek, de voltak akik nem örültek neki. Az önállósodás után alig egy hónappal véres polgárháború kezdődött.

Több százezren elpusztultak, másokat elüldöztek lakóhelyükről. Nagyon sok az apa nélküli csonka család, a más háborúkban tapasztaltnál sokkal nagyobb arányban pusztultak el civilek, rengeteg az árva gyerek.

Az 1995-ös daytoni békeszerződés az országot kormányzati szempontból két önálló részre osztotta. Északon, keleten a Boszniai Szerb Köztársaság, a Srbska (vagy Srpska) helyezkedik el. Többségében itt élnek az összlakosság 34 százalékát kitevő ortodox szerbek. A Srbska székhelye Banja Luka.
Az ország középső, nyugati és déli részén létrehozták a Muszlim-Horvát Föderációt Szarajevó központtal. Ezen a terület él a 48 százaléknyi, többségében muzulmán vallású bosnyák és 15 százaléknyi katolikus horvát lakosság nagy része. A föderáció területét 10 közigazgatási egységre, kantonra osztották.

Politikai helyzet
A háború óta többen azt állítják, hogy együtt tudnak élni - ha kívülről valaki meg nem zavarja ezt az együttélést. Sok jel mutatja azonban, hogy egyesek szívesebben képzelik a jövőt önálló nemzeti államban, illetve Horvátországhoz, Szerbiához kapcsolódva. Medjugorjébe például sokan az árakat horvát kunában jelölik meg az első helyen, csak utána következik az ország hivatalos valutája, a konvertibilis márka. A városból a tenger felé haladva találkoztunk olyan egy esküvői menettel is, ahol az autókból nagy horvát zászlókat lobogtattak.
Az elmúlt években mindegyik valláshoz tartozók hivalkodó templomokat, kereszteket építettek. Ugyanakkor az egyes embereken, illetve a mindennapi viselkedésen, ruházatön nem látni ilyen komoly elkülönülési szándékot. Szarajevóban például nagyon kevés nő visel vallási jellegű fejkendőt, fátyollal pedig csak Travnikban és az egyik hegyi faluban találkoztunk.


Gazdasági helyzet
A utolsó háború előtti Jugoszláviában Bosznia-Hercegovina viszonylag gazdag helynek számított. Persze, területenként akkor is jelentős különbségek voltak. A nagyvárosok helyzetét jellemzi, hogy a teljes ország 10 legnagyobb exportáló cége közül 3-4 itt működött.
A háború hatalmas pusztítást eredményezett, amit csak fokozott, hogy máig nem zárult le a gazdaság privatizációja.
Az ország egészét véve az átlagos fizetés 2004 októberében 250 euró - 500 Km volt. A társadalom különböző csoportjait nézve nagy eltérésekkel találkozunk. Sommásan azt mondják, hogy 10 százalék nagyon jól él, miközben a többieknek állandó megélhetési gondjai vannak. A városokban sok a munkanélküli, de a hegyek között élők sem igazán tudnak megélni az állattartásból, ezért ők is a városokban próbálnak alkalmi munkához jutni - feketén. Miből élnek? A vicc szerint, ha nincs pénzük, akkor váltak 100 eurót.
Mivel a föderációs rész sokkal gyorsabban indult el a fejlődés, előbbre tart a privatizáció, nagyon jelentősek a különbségek az ország két része között. A helyiek szerint a Srbska fejlődését leginkább az gátolja, hogy még mindig meghatározóak a régi kapcsolatok - egyesek szerint a dél-itáliaihoz hasonló szisztéma működik.
Jól mutatja az eltérést például a nyugdíj, melynek átlagos mértéke a Srbska területén 40 euró körül van, amíg a föderációnál 100 euró.A föderáció területén nagyon sok fiatal dolgozik a nemzetközi szervezeteknél akár 700-1000 eruórért is havonta - ők nyelveket beszélnek, komoly képzettséggel rendelkeznek.
A régi cégek közül visszatért már a Volkswagen, a Coca Cola, jól működő cementgyárak vannak. Az elmúlt években nagyon sok segélyt kapott az ország különböző államoktól, nemzetközi szervezetektől. A pénz jelentős részét a lerombolt műemlékek, középületek újjáépítésére fordították, sok kézen-közön elfolyt. A külföldi támogatásokból nagyon sok olyan épület is készült, amelynek funkciója, megjelenése nem igazán illeszkedik az ország általános körülményeihez. A romos, lepusztult környezetből kiemelkedő bizniszcenterek és más nyugati mintára épített létesítmények látványa végig kísér bennünket mindenhol.

Közbiztonság
A polgárháború lezárulása után mintegy hetvenezer NATO-katona vigyázott a békére. Számuk egyre csökkent, de még akkor is mintegy tízezren voltak, amikor 2004. decemberében befejeződött a megbízatásuk. Akkor az Európai Unió 6500 katonája vette át a feladatot - a többségük csak jelvényt cserélt. A hivatalos forma szerint ők már nem békefenntartóként, hanem megfigyelőként és a helyi katonák kiképzőjeként tartózkodnak az országban.
A politikai stabilitás kialakulásához valószínűleg még hosszú idő kell. Miközben még ma is hallhatunk új tömegsírok feltárásáról, szabadon lévő háborús bűnösökről, a városokat járó turistákat legfeljebb az uniós katonák autói, és a néhol még ma is romos épületek emlékeztetik a tíz évvel ezelőtti háborúra.
A szarajevói magyar konzul, Taba Lajos szerint a városokban, turisztikai központokban jobb a közbiztonság mint Budapesten. Akár éjjel kettőkor is nyugodtan lehet sétálni az utcán. Külön is ügyelnek arra, hogy a külföldieknek ne legyen problémája. Mint mondta, ez a negyedik konzuli állomáshelye, itt még éjszaka nem hívták fel segítséget kérő honfitársaink. (Igaz, arra is figyelmeztetett, hogy ha mégis baj van, akkor nem sokat tehetünk, mert a szervezett bűnözés beépült még a rendőrségbe is.)
A városok békéje ellenére ne feledkezzünk meg arról, hogy az egykori harcok körzetében, az ország területének mintegy 5 százalékán ma is egymillió akna lapul a földben. A mentesítés folyamatosan zajlik, de évente csak kb. 50 ezret szednek fel. Ennyire van kapacitás az évnek a melegebb időszakában, amikor a kutyák megérzik a robbanóanyag szagát. Ahol hosszú ideig volt front, ott nagyon lassan megy a munka. Évente 70-80 baleset történik, az sérültek, áldozatok jelentős része gyerek. A veszélyes helyeket piros alapon fehér halálfejes táblák jelzik. De máshol se térjünk le a járt utakról, ne kószáljunk az erdőkben, mezőkön, csak a kijelölt turistautakat használjuk.

Utak
A háború, a rossz gazdasági helyzet miatt az utak kicsit döcögősek, de ha nem akarunk nagyon sietni, akkor nappal jól lehet rajtuk haladni.
Az ország észak-déli irányú átszelésére két útvonal kínálkozik. Az egyik a Bosanska Gradiska-Banja Luka-Jajce-Jablanica-Mostar-Metkovi
Ez a szebb, de lassabb, mert sokkal kanyargósabb és nagyon sok a 40-es tábla. Talán kicsit hosszabb, mégis gyorsabb a fővároson át vezető út - Bosanski Brod-Doboj-Zenica-Szarajevo-Jablanica (innen azonos a másikkal: Mostar-Metkovi)
A sok kanyar miatt éjszaka nagyon megterhelő lehet a vezetés. A nagyvárosok környékén különösen figyelni kell a teherautó-forgalom miatt. Az ország lakói nem úgy vezetnek, mint mi. Rámenősebbek, dudálnak. Hagyni kell őket, hadd menjenek! Nagyon kell figyelni a sebességkorlátozásokra. Ahol hatvanat mutat a tábla, ott csak annyival lehet menni, mert nagyon sok helyen találkozhatunk kézi sebességmérővel dolgozó rendőrrel. S ha ő azt mondja, hogy 5 kilométerrel gyorsabbak voltunk, akkor fizetni kell.

Egészségügy
Magyarország és Bosznia-Hercegovina között elvileg még fennáll az egykori Jugoszláviával között kölcsönösségi szerződés. Eszerint a sürgősségi ellátást biztosítani kell a magyaroknak is. Taba Lajos szerint a bosnyák állami egészségügynél sok jóra ne számítsunk, mivel még a hazainál is borzalmasabb helyzetben van. Ugyanakkor nagyon színvonalas és szakmailag kiváló a privát egészségügyi hálózat. Az orvosok közül nagyon sokan több évig nyugaton dolgoztak. Ezeket azonban csak külön biztosítással lehet igénybe venni, ezért azt javasolják mindenkinek, hogy e nélkül ne induljanak el.

Emberek

Az országban hivatalos nyelvek a bosnyák, szerb és a horvát. Angolul, németül sok helyen beszélnek. Az idősebbeknek segíthet a hajdani orosz órák emléke. S ha már végképp nincs közös nyelv, akkor mutogatva is jól el lehet boldogulni.
Akár a Boszniai Szerb Köztársaság területén, akár a bosnyák-horvát föderációban területén jártunk, mindenhol barátságos emberekkel találkoztunk az utcákon, boltokban, vendéglőkben, múzeumokban. Sok helyen nagyon kedvessé váltak, ha megtudták, hogy magyarok vagyunk. Volt olyan is, aki azonnal sorolni kezdte az aranycsapat tagjait.
Különösebben a viselkedésünkön sem kell változtatni. Persze készüljünk fel arra, hogy a muzulmán templomokban vagy más vallási jelentőségű létesítményekben a cipőt le kell venni mindenkinek. A nőknek - kortól függetlenül - kendőt kell tenniük a fejükre, úgy hogy az eltakarja a hajukat. Emellett nem illik rövid nadrágban, illetve ujjatlan vagy rövid ujjú pólóban, topban ilyen helyekre belépni. A szabályokra egyébként mindenütt táblák figyelmeztetnek. Néhol még azt is jelzik, hogy harckocsival, fegyverrel belépni tilos.
A fényképezést általában nem tiltják, legfeljebb külön díjat kérnek érte a belépő mellé.

Győrffy Árpád